Marcali anno ...

Marcali Mohács előtti latin nyelvű oklevelei
(1274 - 1482)
Gál József

Joggal állítható, hogy ezek a város-múlt legbecsesebb emlékei. Az Árpád-kor végétől Mátyás király utolsó évtizedéig nyújtanak hiteles képet az első okleveles említésről (a város "születésnapjáról"), a faluvá szervezett "morzoli népekről" és a falu nevéről, első földesurairól, alapított templomukról, annak stílusáról, titulusáról, a kettős-torony születéséről, a szakácsi pálosokról okirataik tükrében, a somogyvári megyeszékhely működésének mikéntjéről, a hat évtizedes harcokban a család török elleni sikereiről,az erdélyi, nikápolyi, várnai, rigómezei csatákban kivérzett Marchaly-család kihalásáról, az oppidum új birtokosairól, a Báthoryakról, végül a Marczali-i vár három ostromáról és végső pusztulásáról – ezzel már egy pillantást vetve a település 16.századi sorsára is.

Az oklevelek és kisebb okiratok (15db.) a levéltári feltárás, átírás, fordítás, feldolgozás (értelmezés) után kerültek nyilvánosságra megyei, városi és magán-kiadásban 1986-, 1991-,1998-, illetve összesített változatban 2007-ben. Kétnyelvű (latin-magyar) kiadásukat indokolja jövőbeni ellenőrzésük, újabb kommentálásuk lehetősége a kutatók, a kutatás számára hosszútávon is. (A történet-írásban nincs "befejezett múlt"!) Néhányukat "szinkron" változatban találja a helytörténet iránt érdeklődő, ahol a két nyelven, párhuzamosan futó szövegek összevetést engednek nevek, szavak között. A latinul tanuló diák gyakorlásul, vagy "ráismerés" okából, ahol a köz- és tudományos élet minden területén ma is használt latin szavakra, fogalmakra bukkanhat. A históriában barangolók számára pedig "anyanyelv" a latin, századokig az Egyház, az oktatás, a hivatalok, stb. nyelveként. Marcali előnyös és hátrányos helyzetben is van e tekintetben. Múltjának tanúi levéltári szekrények mélyén, a levéltári fondok mögött lapulva várták a "feltámadást", a feltárást, feldolgozást. Ezáltal sikeresen túléltek századokat, anélkül, hogy a kutatók (helyi megbízással a kezükben) agyonforgatták volna azokat. Csak mint adalék szerepeltek országos művekben, eltekintve az igen tiszteletre méltó kivétel, Csányi Ferenc helyi káplán munkásságától (Lapok Somogy megye múltjából, Kaposvár, 1889.). Az oklevelek tehát hat évszázada a település "alvó számlái", oktatásban, város-, vagy nemzettudatban nem kamatozó "érték-papírjai" a változó státuszú (falu-, oppidum-, nahie-, dominium-, ismét falu-, mezőváros-, község-, nagyközség), s mára harmadízben város-rangú település népességének. "Születési bizonyítványa" pedig ennél is régibbi: 736 éves! De 40 éve "hallgat" (1274-1969-2011!), titkait nem tárta fel, nem osztotta meg a jogos örökösökkel, az utókorral (az alacsony példányszámok okozataként !).

S hogy még miről szólnak (vagy hallgatnak!) ez évszázados pergamentek? Pl. arról, miként győztek Miklós, később erdélyi vajda és "egyazon anyától való testvére", Dénes székelyispán a Maros mentén 4 alkalommal is a portyázó, rabló ellenségen, miként esett el testvérük, István Nikápoly alatt, miként győzött Miklós Motta váránál halálos sebesülés árán is, miként vesztett Imre Rigómezőnél, s érdemeik jutalmaként miként lett övék Csákány, hogyan szerezték meg Byze birtokot, miért kapták Fejérkő várát, Köröshegy várost, Látrány birtokot, Kálmáncsehi királyi mezővárost, "Lábad és a másik Lábad", Csokonya és Ujlak birtokokat, hogyan iktatta be a Marchalyakat Babócsa birtokába Zsigmond és a somogyi Konvent kiküldött embere, mint vettek részt a király elleni zendülésben, miként lettek kegyvesztettek emiatt, miért bocsátott meg Zsigmond király 15 év után, mint jutalmazta a családot Dénesben István és Miklós haláláért, miként kapták zálog-birtokul Verőcze várost járásnyi faluval, Temesvár királyi birtokot, mint jutalmazta Imrét és Jánost Zsigmond. veje Albert és hitvese, majd mint fordult szembe velük Somogy vármegye, mint perlekedett ellenük a somogyi Szent Egyed monostor Konventje, a veszprémi Káptalan, Szenyér, Hunyadi János, mint lettek kegyvesztettek ismét egy aláírás miatt Mátyás király idején, stb. csak címszavakban is a család felemelkedéséről, hanyatlásáról és kihalásáról! Mindez kiadványokban 92, 90, 82, 210 oldalon, latinul, magyarul, negyedszázadnyi "hátszéllel", majd anélkül. Ezért "félkész" az egész, ti. a feldolgozás és kiadványozás. A végéről hiányzik még néhány, levéltárban, múzeumban felejtett esztendő, helytörténetnek szentelt nyugdíjas évtized.

Forrás:

1.Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1879.
2. Csánki Dezső: Somogy vármegye, Bp., 1914.
3. "Dokumentumok" I-II-III. Békéscsaba–Keszthely(I.), Marcali(II.-III.), ("érkezési" sorrend!)(Gál J.)
4. Dokumentumok. 2007. Marcali (összesített, kronológiailag rendezett, bővített változat) (Gál József)
5. Helytörténeti füzetek 1-40.sz.:11.sz.:13.sz., 14.sz., 15.sz., 16-21-25-30.sz, 31.sz..,38.sz.(Gál József)

"Morzoli" vagy "Marczely"? (1274. vagy 1288?)

A várossá válás évtizedében erősödött fel az igény egy rövid településtörténet iránt. Az új lakókkal, középiskolákkal, laktanyákkal, hivatalokkal megduplázódott lakosság rövid, zsebkönyvnyi tudnivalót várt ismeretlen lakó-, vagy munkahelyéről. A megyei földrajzi névgyűjtés, a sikeres néprajzi dolgozatok a Helikon-i ünnepségeken, az "Iskola-múzeum", a honismeret és a "járási szakreferens" a Gimnáziumban kijelölte, "eleve elrendelte"a kezdeményezés színhelyét. Az "összehozott" "magas szerződő felek" (Marcali Járási Tanács + a "Szakíró" Fonyódról) 1969 tavaszán írták alá a szerződést egy éves határidővel a mintegy 100 oldalas, A/5-ös helytörténet elkészítéséről. A Kézirat határidőre elkészült, honorárium, lektori vélemény és javítandók pontosan betartva: csak a terjedelem lépte túl a megállapodást közel nyolcszorosan! Ez volt e kiadás 40 éves késésének egyik oka (a másik a lektori vélemény!). Következménye, hogy a városmúltat uralják a "külsősök", kitalációk, azok kombinációi és a plágiumok. S ezek ellenében nem lép/het/ett ringbe egy "Helytörténeti Klub", "Kutató tanárok egyesülete", Helytörténeti Akadémia, stb…, szakmailag az egyesületek által garantált kiadványokkal. Ezért a "kályhánál", a Marczeli és morzoli elnevezések közötti különbség-tételnél kell kezdenünk: aminek oka, hogy ma a város nevét személynévből (Marczellus(-i)=Marczel) és nem köznévből (morzoli="mocsári") származtatjuk! Így 1274 csak a város területének első okleveles említése!

Nevének első írásos emléke viszont 1288-ból való!
A nyelvészek szerint ugyanis a város-név a Marczellus(-i) = Marczel személy-névből származik. Az "-i" birtok-rag, a "Marzel-i", "Marczal-i" jelentése tehát "Marczelé", Marczel birtoka, faluja városa, stb. A "de morzoli-i" népek ellenben köznév, jelentése: a "morzol-ból való népek", akik okleveles említésükkor (amelyet 1969-től ismerünk) a Hurvatkut-Gumba-vonaltól Délre eső térség ismeretlen eredetű, szabadon mozgó népei, János ispán "mesgyeszomszédai" Délről, akik "ad metas populorum de morzoli-i"= a "morzol(i)-ból való népek határáig" mozoghatnak! A teljes átírás, fordítás és elemzés 1986-ban igazolta a nyelvészek megállapításait, amelyet addig a közel 1000 szavas okirat két (8-10 szavas) mondat-töredéke alapján "értelmezgettünk", vagy vontunk kétségbe. A "marczali" és a "morzoli-i" közötti ellentmondást a Kézirat nem oldja fel, az csakis a teljes szöveg átírása, fordítása ismeretében volt lehetséges. (1986-1995-2007-2011.) Az okirat egyébként ÉNy-Somogy "tihanyi alapító levele": tükörképe gazdaságnak, társadalomnak, megyei és egyházi ügyintézésnek (írásbeliségnek – nyelvemlékekkel!), úthálózatnak a piacközpont Ked-hel körül, az Árpád-kor végén. Ezzel több, mint tucatnyi (15db), addig "alvó", a város-múltat rejtő irat-anyagnak nyitott utat! Másfél évtized folyamán Marczali Mohács előtti – tartalmilag – legszebb oklevelei, okiratai szivárogtak a városba 1995-ig, "érkezési" sorrendben, kronológiai összevisszaságban, egy kivételével magán-gyűjteményként, a kronológia szerinti rendezés, megjelentetés távoli reményében (harmaduk 1998-ig, a majdnem teljes 2007-ig, a teljes javítot kiadás 2012-ben).

A város területének első okleveles említése,
"születésnapja", 1274. szeptember 9., tehát egy adás-vételi szerződés. Ez "populorum de morzoli"-nak, a "morzoli-ból való népek/nek a…/" írja a János ispán lóki birtokától D-re eső "népek" földjét: – "de inde vadit ad metas populorum de morzoli-i" = "innét megy a morzol-ból való népeknek a határjeleihez" – (ti. a mesgye!). Kérdés, azonos-e a "morzol-i" a "Marczel-i" -vel? Marczel népei-e a morzol i népek? – A Szerzőnek (1970) csak a fennti mondat-töredék állott rendelkezésére, a teljes okirat nem. Annak átíratása, fordíttatása (1986!) és elemzése azonban igazolta, hogy NEM: a morzoli népek nem Marczel népei!

"Pontosítás"
(1986, 1990, 1995, 2007, 2011.)
Ezt részben az okirat elején szereplő, eladott birtokrész neve, a "Chekur .et Marcel sceulewe=a "Ch. és Marczel szőleje" igazolja. Amely birtokviszony, míg a szerződés végén felbukkanó "ad metas populorum /bv./+de morzoli"= a "morzoli-ból való népek(nek a ) határához…" kifejezés birtokviszony és helyhatározó. Jelentése: – a "morzolból" – "de morzoli" – való népeknek a – populorum – a határáig.– ad metas – "

Az egymás melletti személy- és köznév egymásból vagy egymásba való átalakulása nehezen volna levezethető a hanglejtés szabályai szerint: .A "volt" és a "lett" változat ekkora különbsége, a hasonulás századok alatt elképzelhető ugyan (a morzol= "Marcal"-lá, a Marceli= "Marczali"-vá), de egyidejű használatuk, illetve ugyanott való előfordulásuk, ugyanazon tanuk, ugyanazon hivatal és kiadványa azonosságukat teljességgel kizárja.

A "Marczeli" és a "morzoli" egymás mellett, ugyanabban az oklevélben, ugyanazon tanúk előtt, ugyanazon káptalan előljárói által aláírva tehát nem véletlenül különbözik: Nem "Marczel népei a "morzolból való népek"! = a "de morzoli" nem Marczali falu = Nem a település, Marcali első okleveles említése a "morzoli" 1274-ben, hanem csak a területé, stb.

(A korábbi értelmezések – Járási Honismereti.Híradó 1-5.sz, Helytörténeti füzetek 1.sz., s ezek átvételei – korrigálva 1986: Somogyi Honismereti Híradó, Helytörténeti füzetek 11.sz, 1990., 13.sz/1995, 31.sz.(Dokumentumok 2007., stb.).

A "morzoli népek" tehát a Nagyberek, Balaton halászó, madarászó, a környező szárazföldeken gyűjtögető, vadászó szabadok, adófizetés (földesúr, falu, templom) nélkül! (="mocsári népek", "mocsár-cyti")

Mivel a várossá nyilvánítás közelgő dátumához, 1977-hez közel esett 1274 és a "morzoli", a 3 év többlettől eltekintve "kerek évfordulón" vehette át jogosítványait a "700 éves Marcali" – Alapító ősökül "Marczali"-ra "ferdítve" a "morzoly"-t, a "mocsári népek"-et, nagycsaládi (falu-) szervezetükkel, részben az oklevelet feltáró Szerző ajánlására: aki egyébként ezügyben ismerte a nyelvészek álláspontját! Indoka: a Marcal folyót is "morzol"-nak írták a 13.számban, így a "morzoli" is lehet Marcali. De mint láttuk, nem lehet!

A település neve a "pagum marczali" = "Marczel faluja"
másutt, tizennégy évvel később, 1288–ban fordul elő írásban. Ráadásul "vallási köntösben" (szövegkörnyezetben), amikor "a segesdi szerzetesek bírták" ("haszonélvezték") javadalmait. A kisvárosi címre váró nagyközség "nem vállalta" a "klerikális pedigré" miatti kockázatot ez "antiklerikális" évtizedben, maradt az 1274-nél.

Templom-múlt (a templom múltja) az oklevelekben
1274
A település területének első okleveles említése tehát 1274. szeptember 9. A Louk-i adás-vételi szerződésben László ispán fia János eladja Louk-birtok felét Iseph fia János ispánnak 150 márka (súlyú) ezüstért, benne a "Chekour és Marczel szőleje" nevezetű szőlővel. A "mesgyeszomszédok" földjei, falvai, birtokosai sorában, a Hurwatkut Gumba között, a "morzoli-i népek határa" vonaltól Délre a halászó, vadászó tőlük Északra János ispáné a föld. Délen azonban sem tulajdonosról (pl. Marchalyak), sem településről (pl. Marczali falu) nincs szó az oklevélben, amely ugyanakkor megnevezi Ked-helt (piacközpont), Louk-falut vagy birtokot, Ság falut, a "via magna" = a "nagy-út"-ról elágazó utakat Bolya, majd Hurvatkut települések felé, a "morzoli népek határa" után a "Gumba-i nemesek földjét", a "Sáry-i királynői szakácsok földjét", s végül a "Kuslokud-i nemesek földjét"a Ked-helből jövő útnál.

Ha Marczali falu neve hiányzik e sorból, akkor sem falu, sem földesur (sem templom!) nincs még a morzoli-i népek földjén! – a település területének első okleveles említése idején 1274, szeptember 9-én!

Forrás: Metalis terrae Louk, 1274 – Louk birtok bejárása, 1274. –– Móricz Béla: Kézirat (1970), Tóth Péter (1986) – Gál József (1970-1986, Helytörténeti füzetek 11.sz. 1990, Marcali története I.k.1991., Helytörténeti füzetek 13.sz, 1995. és 31. sz. 2007.)

1288
A település nevét említő első írásos emlék a "Pagum Marczeli" = "Marczali falut", amely a Pécz-nemzetségből, (a "foglaló" nemzetségek egyikéből!) származó "Marczellusoktól van elnevezve és megszállva", s amelyet "ők is tartanak birtokukban"), "1288-ban a segesdi szerzetesek bírták" ("haszonélvezték"), akik mint térítő, prédikáló rend, ekkortájt telepedtek meg Segesden. Időleges részesedésük egyházi szolgálataikkal, a vidék szabadjainak faluvá szervezésével, pasztorálásával függhet össze. Amit az oklevélben a senkivel sem határos(!), birtoktalan "mesgyeszomszédoknak", Iwachin esperesnek és (rend?) "testvérének", Dénes mesternek tulajdoníthatunk! (Ők szervezhették adófizetővé, faluvá a vízen, szárazon élő szabadokat, s így ők lehetnek a "város-alapítók"?!) A közvetett információt erősíti, hogy az adat a Marchalyakkal rokon Báthoryaktól származik!... (Nagy Iván: Magyarország családai…)

(Csányi Ferenc:Lapok Somogy m. múltjából, 1889. Kaposvár – A Maczellusok népes família, féltucatnyi ágra, nagycsaládokra szakadva számos megyében lettek birtokosok. (Győr-, Veszprém-, Zala-, Somogy-, Nyitra…)

1274-1288
A két évszám között került az ujjonan szervezett Marczali falu érdemeik jutalmául Marczel macsói bán, vagy Gergely somogyi ispán majd utóda, "Ivachon de Hosszúfalu" birtokába, aki 1316-tól elhagyta a "de genere Pécz" nemzetség-nevet és "magát 'Ivakou Marczely de Hosszufalu"-nak íratta Nagy Iván szerint. Utódai az akkor nyert birtokról magukat Marczely-, Marchely-, Marchali-, Marczali-nak írták 1487-ig, a család kihalásáig. Később további változatok fordulnak elő (Martsali, vagy pl. Mardzely Wolfgang Lazius térképén, 1570), de: sohasem "de morzoli" alakban! A falu tehát a Marczellus nemzetség Marczel-nevű tagjáról, a Marchaly-család Marczeli/Marczali faluról kapta nevét, és nem a "morzoly-i népekről"! (A falu Marczellről, a család Marczaliról kapta a nevét , vagy: Marczali falu Marczelről, a Marchaly család Marczaliról kapta a nevét, stb…)

(Nagy Iván: Magyarország családai…, Csányi Ferenc: Lapok Somogy megye múltjából, Kaposvár, 1889., Forrás-feltárás: Móricz Béla Fonyód, 1969. Átírás, fordítás: Tóth Péter levéltáros, Kaposvár, 1986.május. Felkérés, közlés: Dr Gál József gimnáziumi tanár, múzeumi főmunkatárs, Somogy, MIg. 1984-91.: Somogyi.Honismereti Híradó, 1986/87, Helytörténeti füzetek, 13.sz, 1995, 31.sz. 2007.)

Mivel 1274-ben még sem birtokos, sem falu, sem templom nem szerepelnek az oklevélben, a vidék kizárólag a "morzoly-i népeké" lehetett (Helytörténeti füzetek 11.sz. és ,13.sz., 10. és 14.old.) Ezért "…a Marczellusoktól (által) "elnevezett és megszállt" falu születését 1274 utánra (Iwachin kamarcsai esperes és Dénes mester idejére ), de 1288 előttre kell tennünk! ("pagum marczeli"!). Ha pedig a család 1275 és 1288 között lett birtokos, templomot sem alapíthattak előtte, templomuk sem lehet korábbi! – Amelyet egy végrendeletük szerint is ők alapítottak – a fennti időszakban "…elnevezett és megszállt" falujukban. Minden más találgatás, teljességgel alaptalan (Némelyek "feltételezik, hogy XI.századi a marcali templom…" Pl.:"kora-gótikus", miként (miként?) állítják egyesek…) A falu templomát ugyanis a mindenkori földesúr, mint kegyúr alapítja és tartja fenn. A család által alapított szt. Aniánus plébánia-templomra végrendeletében Marchaly János is hivatkozik. (M.J.:Végrendelet, 1455. Bándi Zsuzsa-Gál József: Helytörténeti füzetek 13.sz., 1995.)

A tények és a fenti "feltételezések", "gondolatok" közötti távolság bő 200 év!..(Helytörtörténeti füzetek, 13.sz. 1995.)

A szent. Ányos plébánia templom évszázadai ( XIII/XIX.)
A kezdetekre Marchaly János Végrendeletének (1455) fordítása ad egyértelmű választ: "a Marczali mezővárosunkban alapított Szent Ányos plébánia-egyházra (részére) hagyunk 6 egész jobbágytelket…" Az alapító tehát a Marchaly család!, amely 1274-ben még nem birtokos a Hurvatkut Gumba vonaltól délre elterülő tájon, ennek következményeivel együtt! (Se földjük, sem falujuk, sem templomuk!) Nem zárja le viszont a későbbi alapítás körüli vitákat ("kora gótikus": Ám azokat meg a későbbi (gótikus) építészeti elemek cáfolják! Helytörténeti füzetek 13.sz. 75.old.1995.Békéscsaba-Keszthely. U.a.: Marcali Mohács előtti Dokumentumai, I.k.)

A vonatkozó részlet átírása:"Item ad ecclesiam parochialem sancti Aniani in oppido nostro Marczaly fundatam testamentaliter legamus sex (6) sessiones jobagionales integrales…" (U.o. 1995. 67.old. Feltárás, átírás, fordítás: Bándi Zsuzsa, felkérés, elemzés, közlés: Szerk. Dr.Gál József)

A templom-falakban rejlő város-történet
Hét évszázada állandó változás, bővítés, rombolás, újjáépítés Építésének változó korszakaira oklevelekből és a fennmaradt stílus-jegyekből, kövekből következtethetünk. ("Véleményem szerint a templom egyetlen periódusban épült" a gótika szokásának megfelelően…" a XIII. század végén született "Marczali faluban", a helyi forrásokat nélkülöző auktor szerint!)

A/ A késő-román-kori épületre az 1274-es oklevél adatai, a(z Árpád-kort idéző) szentély feletti kettős-kereszt és a "falkutatás" eredménye (féköríves ablak!) alapján gondolhatunk.

Az oklevél születésekor már láttuk, előtte miért nem, a másik kettőnél kiderül, hogy utána miért nem épülhetett a templom. A "kora-gót" építészet ugyanis messze megelőzte a marcali templom létesítésének lehetséges időpontját! (Az oklevél adatai szerint akkor még sem földesúr, sem település nincs a "morzoli népek" földjén.) Az állítás tehát az évszám miatt (is) védhetetlen – a helytörténet dokumentumai tükrében. A második viszont, a félköríves ablak ,és a jelzett "határkő"(1301) előtti kettős-kereszt, az első 3 pillér-köz Kelet felől! építményre utal! Tehát sem 1274 előtt, sem 1301 után nem létesülhetett a templom! A negyedszázadnyi intervallum szülötte a macali templom, amelynek dokumentuma a félköríves ablak, a késő-román-kori elem. Amely a Kárpát-medence építészete is egyben: a Birodalom bukása (475) óta nyújtózó századokban a népvándorlás elleni védekezés eszközeként – a keskeny, lőrésnyi ablakokkal. Ezek csak lassan tágultak a "Több fényt!" adó gótikus csodákig, a padlótól a mennyezetig terjedő, kőfaragók nemzedékeinek munkát adó alkotásokig. A Marchalyak pedig a Dél-vidék védelméért, védelmére kapták birtokaikat, ahol vagyonrészük 1/3-adával felérő aranyforintért állították ki bandériumukat pl. a várnai ütközethez. A keskeny, félköríves, befalazott ablak falkutatás eredménye, a romanika szép emléke templomunkon, amelyet "régészeti előkutatás" során a Gimnázium szakköre tárt fel (1971). Ez igazolja, hogy a románkori építmény (a szentély felőli 3 kisebb pillérköz!) bővítése és átalakítása során jelenhettek meg.a késő-gótikus elemek, a XV.századi Marcaliban. A "kora-gótika" a fenti tények mellett még távolabbra szorul, ha a helyí építő-kő hiányára gondolunk. Léte emiatt is kizárható! A fal-középig kibontott ablakot a helyi "restauráláskor" vakablakként láthatóvá tették ugyan, azonban lemeszelték az ablak korjelző (tégla-falba épített homok-)kő-bélletét. A figyelmes látogató számára így is kordokumentum.("A mai plébánia-templom kora-gótikus még akkor is, ha a déli falon (a késő-gótikus falban) egy félköríves záródású ablakot találtak…"). E "kategórikus ("kora-gótikus"!) imperatívus" után már csak a párbaj dönthet…

Azért sem "kora-gót" templomunk, mert Magyarország egyházilag Rómához tartozik. Az viszont (ti. a kereszténység fővárosa!) a Birodalom (romai) építészetét folytatja. Segesd mindkettőjükhöz, ehhez meg a Marcellusok kötődtek egyházi, politikai, gazdasági szálakon. Dél-Európa ugyanis, és főleg Itália, a gótokat "műveletlennek" tartotta: építészetüket el sem fogadta, ezért sokáig megmaradt a román (római)-stílusnál, míg saját útját járva eljutott a reneszánszhoz.

B/ A késő-gótikus építészet emlékei a pillérek, a Végrendelet (1455), az összegyűjtött gótikus kövek és fotói, illetve a róluk szóló feljegyzések(Historia Domus) a plébánián, ill. a "kora-gótikus" létezés cáfolata…az "A" pontban.

("A mai plébánia-templom koragótikus"(Somogyi Honismereti Híradó 2006/2. szám) A mai templom legmarkánsabb jellemzője a késő-gótika, ám a kora-gótikától további századokkal, 3-400 évvel későbbi.

Az egyháztörténész szerint "régészeti előkutatás" alapján (SMMI, 1969-70.) "az 1300-as évek elején épített kis román plébániatemplom XV. századi gótikus bővítése a mai templom (Marczali története I. k. 1991. 158. old). Ezt támasztja alá Végrendelet"-ében a Senior, Marchaly János szentföldi zarándoklatra készülvén. Ez alkalommal saját- és testvére vagyon-részét kolostorokra, egyházakra, oltárokra hagyta Somogyban. A "Marczali mezővárosunkban alapított Szent Ányos plébániaegyháznak" pl. azért, hogy a 6 egész jobbágytelek fejében "hetente egy misét mondjanak és a halottakért való imákat" "a Marchaly Urak", köztük a rigómezei csatában életét vesztő, "jó emlékezetű fivérünk, Imre Úr" lelki üdvéért… ("…ecclesiam parochialem fundatam in oppido nostro Marczely…")

Az adományozást a megnagyobbított templom 6 egyházi személy, köztük Miklós baccalaureus (tanító, jegyző?) nagyobb költségei indokolták. (gótikus bejáró a bővítmény déli oldalán, támpillérek u.o, ,,gótikus ablakok, amelyek állottak a XIX. századi átalakításig a Historia.Domus (1898) szerint). (Bélés-köveit, amelyek az 1960-as évek végén, csatornázás közben kerültek felszínre építő munkások és diákok révén, előbb a templom kertben, majd a Helytörténeti Múzeum. előtt, végül a paróchia mögötti önkormányzati területen "tárolták". Innét "fogyott el"… (Fotóik: Marczali képekben 1989, és Marcali története I. kötet 1991.)

A mezővárosi cím, az oppidum is ez´idő tájt bukkant fel (1446-48), bár nyilván korábbi, hisz birtokaik között már az előző félszázadban is szerepelnek mezővárosok.(Kálmáncsehi 1395, Somogyvár 1410, Segesd 1417, Verőcze 1429.) Érdemeik halmaza közben is ragaszkodtak azonban a névadó településhez, Marczalihoz, amelyet feltehetően igyekeztek más birtokaik rangjára emelni. (Végrendelet, 1455., Helytörténeti füzetek, 13. 1995/79-90.old.: Bándi Zsuzsa-Gál József, Békéscsaba-Keszthely). Ennek folytán született Marcaliban a feltételezés (Móricz Béla: Kézirat, 1970), hogy a késő-gótikus bővítéssel a település Mohács előtti fénykorának századában "gázolunk". Zsigmond ugyanis (1417-től) a családot ismét kegyeibe fogadja, akik a folyton pénzzavarban lévő úralkotónak 10000 arany forint kölcsönt nyújtanak, háborúiban 140 lándzsával segítették, amiért 1429-ben zálogul birtokba vehették Verőcze királyi mezővárost, a fegyveres támogatásért további 2800 ft. értékben, s amelyet '37-ben "örök időkre szóló jogosultsággal" "adjuk, ajándékozzuk és adományozzuk" 1437. november 8-án, Prágában (december 9-én meghalt!). Még '39-ben is élvezik Zsigmond lánya és veje bizalmát, akik Verőcze zálog-birtok után Temesvárt is örökös birtokul adományozzák. Eközben azonban lassan megérinti őket az elmúlás szele: Sokasodó halottaikkal a hátuk mögött hiányoznak a fiú-gyermekek, a hadra fogható Marchalyak következő nemzedéke, a fényes név továbbvivői, birtokaik örökösei.

A legambiciózusabb ágon Miklós gyermekei egyetlen leányunokát nevelnek, ami optimális esetben is a "Marchaly" név temetője lehet csak ("leány-negyed"!), birtokaik elvesztése mellett. Ezzel függhet össze, hogy birtok-birodalmuk falvaiban, városaiban templomokat alapítanak, oltárokat emelnek a család elhunyt tagjainak emlékére, a régi adományokat megújítják (másfél tucat! – Helytörténeti füzetek 13. 73, + u.o. 31.166-177. old. 2007). A Toldi-i remeterendi testvéreknek napi 2 (kettő!) mise mondásáért féltucat falut engednek át, Andocsot ráadásul, s évi megemlékezésért kötelesek tartani a "Marchaly Urakról".

Verőcze mezővárosban az általuk alapított szent Kozma és Damján templom Mindenszentek kápolnájában pedig számolatlan mennyiségű adomány hagyható "Fábián pap úr" kezére adómentesen, "az általunk alapított ispotálynak" (Helytörténeti füzetek 13. sz.. 76.old. 1995.), a kihalás közelébe került család birtokaira áhítozók támadásai közben. Akik részben Hunyadi János, Ulászló, egyháziak, és országnagyok táborában sorakoznak, a másik oldalon Erzsébet, Frigyes (V. László) és még a Marchalyak: de már hamarosan Erzsébet börtönében. Menekülésül a másik térfélen részvétel Várna, Rigómező vérfürdőiben, a család harmadik nagy vesztesége, "Imre Úr" halálával – már ellenfeleik állandó bírósági zaklatásától kísérve (1482-ig!). Ám midőn 1456. átrendezte az erőviszonyokat, a "vesztes" oldalára álló Marchaly János szlavón bán aláírta Hunyadi László halálos ítéletét, V. László szerint az "atyja és fiai bűneit" megtorlandó.

A "történelem" másként ítélkezett, "visszavágott": a meggyilkolt László testvérét választották királlyá. Mátyás korára a félévszázados déli harcokban a "Marchaly Urak" kivéreztek már. A birtokaira, "remeteségbe" szorult, kegyvesztett "Seniornak" pedig bő félévtizede maradt templom-bővítésre, kápolna építésre (a gyermektelen László "oltja le a villanyt"). A család kihalása után a Báthoryak örökölték birtokaikat, akik ÉK-Magyarország-i uradalmaik és országos méltóságaik miatt az "átellenben", DNy Magyarországon lévő új szerzeményeik felvirágoztatásával kevésbé foglalkozhattak.

C/ A hódoltság 150 éve (a reneszánsz) idején...
A helyi hagyományt 300 évvel az ostrom után Csányi Ferenc Marczali-i káplán tette közzé: "A török által 1544-ben elfoglaltatván, állítólag a mai templom földdel megtöltetett, s annak tetejéről lőtték a törökök a kastélyt".A várat a kiégett templom falai közül leadott ágyú-lövések segítségével foglalták el a törökök – Stenger Frigyes marczali plébános (1838-60) jegyzetei szerint. (Kaposvárott, 1889-ben kiadott Lapok Somogy megye múltjából című könyve 59., 62.old.) Ugyanott:"a török időkben a templomot betömték földdel, s annak tetejéről szórták ágyúgolyóikat a Várkastély felé". (U.o. 62.old) A 300 éves hagyomány eme legújabb-kori (100 éves) virulása tehát ettől datálható, s a kései feldolgozások (TKM, 436/1992, Marcali története. 112. old.) ezt adják tovább. A helytörténet csak az ostrom előtti évek 79, és az ostrom utáni év 6 adózó porta közötti különbség okait értelmezheti, a zuhanásban következményeket sejtve, vázolva. (Másként: "…a törökök a templom csupaszon meredő falainak közét feltöltötték, s onnét lőtték ágyúikkal a várat" – Talán inkább "Marczali újjá építői" körében foganhatott meg a gondolat az egész várostromról? – "gyanítja" (állítja!), aki a "nagy" nevű kisváros középkáder ítésze ép/p/.) (Ekkora felismerés" Bács megyében is feltűnést kelthet, Somogyban pedig sokan felkapták a fejüket! Hogy mint érintette a marcaliakat? A "szerező" címét még senki sem kérte! Nem, nem kellett kitalálniok "Marczali újjá építői" nek a várostromot! A fonyódi kapitány, Magyar Bálint mint "szemtanú", vagy kortárs írta 1552-ben, hogy Marczali mind meghódolt a töröknek, mert "sehol, semmi erősség nincsen, ahová szükség esetén behúzódhatnának". Tehát sem vár, sem templom! /sem város!/…–olvassuk százszor is szívszorongva a megrendítő sorokat… (Marcali története I.köt. 1991. 111. old.)

1566. szept. 29-én a vár végső elestéről tudósítja Özv. Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsolyát tiszttartója, Bakónaki Zalai Benedek:"…Hírt egyebet Nagyságodnak nem írhatok, Babolcsábul miképpen kiszökének, …Csurgóbul kiszökének… az török megégette…. kastélyokbul kiszöktek Szenyérbül, Szőcsénbül, Csákánybul, Maróthbul és Marthalybul mind kiszöktek és pusztán, megégetve hagyták. Kéthelben és Komárban még magyarok vannak. Kanizsa tartományban sehol csak egy jobbágya nincsen Nagyságodnak. …majorbírájokkal egyetemben elfutottak…"(Móricz Béla: Kézirat. 1970., Iskolatörténet Gyűjtemény Gál József 91-92. old.)

Aki viszont teheti, … ezer szekérnél is többen "futnak szegények a török előtt, hogy kiket mely keresztény ember meglát, könnyhullatás nélkül nem tűrheti…" A Martsali-i vár földesura, Báthory András és a vidék sok-sok jobbágya a Kanizsa körüli harcokban vesztette életét. (Byze (Bize): "pusztaszentegyházi dűlő"-ben lévő templomának harangját Verőczébe menekítették a hagyomány szerint!)

1664: andocsi jezsuita jelentés: Szent Anianus (Ányos) titulusú templomban is szolgálhattak, és eközben megszállhattak, "lakhattak" is itt a hódoltság idején, amikor "az andocsi jezsuita missziós állomás 1643. évi jelentése" szerint a megszállt területen a misszió 16 plébániája a leányegyházakkal együtt 56 településre terjedt ki, ahol "licenciátusok" (félig papok) prédikáltak, látogatták a plébániákat, katekizáltak, tanítottak… (Vörös József: A balatonberényi római katolikus elemi népiskola története, Kaposvár. 2003. 8.old.). A szerzeteseket, papokat ugyanis a megszállók tisztelték, szent embernek tartották, miként saját vallási személyiségeiket. Ekkor is lakhattak, megszállhattak tehát szerzetesek ideiglenesen Marczaliban, ám az ő székhelyük – kolostoruk Andocs maradt (a ferenceseké Segesd, a pálosoké Szakácsi!).