Gyótapuszta ma ...

A nyugalom, a béke félszigete ez a kistelepülés. Félsziget földrajzi értelmezéssel, mert 3 km-es leágazás vezeti be az utazót, s így a zajos közlekedéstől teljesen elszigetelt.

A különféle szolgáltatások dallamkürtjei, a madarak éneke, szeptemberi estéken a szarvasbőgés töri meg a csendet, egyben olyan értéket ad a településnek, ami a természet és a civilizáció harmóniája. Ez a harmónia fokozódik azzal, hogy a falucskától egyik irányba halastavak, vargányázó-, tőzikéző helyek, erdei túraútvonalak, a másik irányba autóval tíz percre a város szolgáltatásai, húsz percre pedig a Balaton.

A nyugalmat valójában a Gyótán élő emberek bölcsessége, életszemlélete, közösségtudata, humanitása teremti meg, amit gyermek- és ifjúkorom átéléseiből állíthatok. Ezt tapasztalom ma is, ahogy napokon át szüleim házánál dolgozgatok, és érzem az odafigyelést, jó szándékot. Az egyik szomszédban kisbaba sírása, a másikban újonnan épült, emeletes lakóház, az utcán kerékpározó, játszadozó gyermekek a falucska jövőjét ígérik.

A közterületek, közösségi épületek felújítása is a gondoskodást jelzik. Megújult a kultúrház, mellette tekepálya épült, a buszmegálló átépítése is a település fejlődését szolgálja. A gyótai erdők nagyvad állománya teszi a falut ismertté, hírnevét a Gyótai Vadásztársaság vendégvadászai viszik ma is Európa számos országába.

Gyótapuszta a bölcsőm volt, s bízom benne, hogy a jövőben is sok embernek nyújt nyugodt életteret.

Guricza Gyula pedagógus