Marcali Boronka ma ...

Sétálok az ismerős utcákon. Fejem felett vadlúdak húznak észak felé, irány a Balaton csillogó víztükre, a biztonságot nyújtó nádasok védett öble, kicsinyeik leendő otthona. A csillogó napsütésben idelátszik a híres borok termőhelye Badacsony, és nem messze tőlem a Marcali víztározó sima, zöldes-kékes vízfelülete. A part szélén néhány karcsúnyakú hattyú úszkál méltóságteljesen, időnként meg-megnézve, hogy mi is van a víz alatt.

Távolabb a rádióállomás épületei. Emlékeimben felsejlenek a még néhány évtizeddel ezelőtti szőlőskertek, a présházak. Tovább sétálok az utcákon, ismerősök, volt tanítványok köszönnek rám. Megállok, beszélgetünk a múltról, a jelenről. Hogyan is volt régen, mi változott azóta, s mi lenne jó, ha sikerülne megvalósítani. Beszélgetésünkhöz többen is csatlakoznak, s mondataikból árad a szeretet szülőfalujuk iránt.

Nemcsk ők vannak így. Bár nekem nem szülőfalum Boronka, de itt élek 61 éve, itt születtek gyermekeim, itt jártak iskolába, itt lettek felnőtt emberek. Ezen idő alatt nagyon sokat fejlődött a település, amelyekhez szerény lehetőségemmel Én is igyekeztem hozzájárulni. Ezért szeretem és magaménak érzem Boronkát, és büszke vagyok erre a településre múltjával és jelenével együtt.

Marton Tibor nyugalmazott tanító