Marcali Boronka anno ...

A település története

Boronka Marcalitól három kilométerre keletre települt, 1977 óta a városhoz csatolt település.

Elsőízben Boronkai András tulajdona. 1536-ban Geszthei László volt a földesura. Egy 1703 táján kelt összeírásban újonnan települt helység 5 háztartással. 1726-ban Fekete János, 1733-ban Boronkai Ferencz, 1776-ban Gaál József és 1835-ben is a Gaál család volt a földesura. 1856-ban Gróf Széchenyi Pál, majd Kund Béla, 1914-ben pedig Gróf Széchenyi Andor Pál volt a földesura. A községbeli kastélyt 1908-ban özv. Kund Béláné építtette. A községhez tartozott Alsógajcs és Felsőgajcs puszta. (Csánki Dezső: Somogy vármegye, 1914.)

A község őslakossága uradalmi jobbágy volt. 1724-től 1744-ig kb. 100 lélek lakott itt. A lakosság zöme katolikus és magyar. Az első lakosok a környékbeli falvakból, területekről, uradalmakból jöttek. A településnek az 1848-as jobbágyfelszabadítás után kb. 10 telkes gazdája volt 60 hektáron. A legelő, erdő úrbéri terület volt. A gazdasági cselédek egy ház alatt laktak. 4-8 családnak volt egy közös konyhája. A lakások alacsonyak, zsupposak voltak.

Az 1920-as években özv. Kund Béláné a birtok egy részét eladta a helyi parasztoknak, majd a Nagyatádi Szabó-féle földbirtokreform révén jutott földterület a parasztok kezére. A szegényebb osztály azonban ezt áruba bocsátotta. Így duzzadtak fel egyes parasztgazdaságok.

Az 1930-as években többen Budapestre mentek gyárba dolgozni, mert a kisbirtokból nem tudtak megélni. Kb. 7-en mentek el így a faluból. Nagy változást hozott az 1945-ös év. A község földesurának birtokait felosztották, s így a faluban a nagyobb parasztgazdaságok kivételével, minden parasztcsaládnak, illetőleg volt cselédnek jutott föld. Akkor épült ki utcává a volt Berzsenyi Dániel, Ady Endre és Kossuth Lajos utca. A parasztságnak a Nagyatádi-féle földosztás előtt egyáltalán nem volt erdeje, legelője 120-130 kat. hold.

Gyökeres változást hozott a falu életében a tsz megalakulása. Megalakulásával a külterületi szőlőket kivágták és a tsz vetésforgójába kerültek a földek. Jelentősen csökkent a faluban az állatállomány, Marcali közelsége miatt egyre többen az iparban keresték megélhetésüket, s fokozatosan kezdett kialakulni a városiasodó szemlélet.

Látnivalói közül említésre méltó (lehetne) az 1908-ban épült Kund féle kastély, melynek utolsó lakója gróf Széchényi Endre, majd a háború után gróf Széchényi Andor Pál második felesége volt. Ezen épület később iskolának és óvodának adott otthont. Mai állapota miatt sorsáért joggal aggódnak a helybeliek.

A település büszkesége 1989-től a Váci utca végén parasztház átalakításával egy kaposvári lakos kályhacsempe manufaktúrája, ahol nemcsak csempéket gyártanak, hanem kályhák, kandallók elkészítését is vállalják.

Óvoda, iskola már nem működik a településen. A városrész szinte egyetlen szórakozóhelyét biztosító létesítmény szerepét a volt iskola épülete, a Művelődési Ház és Könyvtár biztosítja, melyben a Nyugdíjas Klub aktívan tevékenykedik.

Színvonalas falunapjai a település központjában kialakított, színpaddal, szabadtéri főzőhelyekkel biztosított terén kerülnek megrendezésre a Nyugdíjas Egyesület és a Boronkai Ifjak Egyesületének közreműködésével.

A falu lakói joggal büszkék a már egyre ismertebb Boronkai Hagyományőrző és Íjász Egyesület bemutatkozásaira, gyarapodó sikereire.

Boronka a városhoz csatolt települések közül a legaktívabb társadalmi életet éli, ezen a településrészen került sor a legtöbb új ház építésére, s itt készült el először a városrészt Marcalival összekötő kerékpárút is.

A boronkai udvarház és temetőkápolna

A templom közvetlen kapcsolatban állt a mellette levő földesúri lakkal. Az 1700-as évek második felében épült öreg udvarház és urasági major a falu keleti házsorának utolsó telkét alkotta, és észak felé lezárta a falut. Vele szemben majorsági üres telek volt. Az utcával párhuzamosan épült, 36 méter hosszú, földszintes, tégla alakú épület, végig futó nyitott ambitussal, melyről a szobák nyíltak, rácsos ablakokkal. Északi csúcsfala – tőle mintegy 10 méterre levő templom sekrestyéjét érte, melyhez a kuriális telek kőkerítésén át kis kapu vezetett, mint urasági templom-bejárat. Homlokzata nyugatra nézett, bejárata keletről volt az udvar felől. Kocsibehajtás az udvartelek északi oldalán. 1100 négyszögöles udvarán – szemközt a lakóépülettel – két gazdasági épület állt téglából. Mögöttük a füves udvaron sövényből, sárból készült másik két gazdasági épület. Ezt a helyzetet mutatta az 1859. évi kateszteri térkép is.

A boronkai öreg udvarházat az 1800-as évek második felében észak felé megtoldották úgy, hogy az új épületrész (konyha) a sekrestyét érte. Az 1894. évi kataszteri térképek a kuriális teleknek ezt a beépítettségét mutatják. A közel kétszáz éves urasági lakóházat 1945-ben bontották le. Égetett téglából készült, szobai mennyezete deszkázott, gerendázott, konyhája a templom felőli északi oldalt foglalta el, boltozott pincéjének lejárata az udvar felől délkeleti részen.

Az urasági kúriák, kastélyok faluvégre építése a XVIII. század divatja volt. A középkori földesúr még vastag falú, tornyokkal, kőfalakkal védett, lőrésnyi ablakú, nehezen megközelíthető kastélyba, várba zárkózott, s azt csak fegyveres kísérettel hagyta el. A háborús korszak lezárultával azonban megváltoztak a viszonyok. A XVIII. század elején beköszöntött tartós belső békességnek és a kezdődő természetvonzalomnak engedve a magyar földesúr is elhagyta várát, s nyílt térségben, falvak közelében, amint a Hunyadyak Sáripusztán, vagy falvak szélén telepedtek meg, ¬ mint a marcali Széchényiek, vagy a boronkai Gaálok is, ¬ hol udvarházat s köréje kertet létesítettek.

Hozzá tartoztak a képhez a karcsú templomtornyok s a temetőkápolnák is. A boronkai temetőkápolna a földesurak erős katolikus hitéletét bizonyította. A környék első ily épülete volt. Ablaktalan, barokk homlokzatú kis épület, homlokzati oromzattal, mely ma is áll még, körülötte a földesúri családok – Gaálok, Kundok – XIX. század eleji néhány síremlékével.

Temploma

Boronka templomát Gyulai Gaál József földesúr építtette 1767-ben, akkoriban minden bizonnyal barokk stílusban. A templom többszöri renoválás és átépítés után napjainkban eklektikus stílusjegyeket mutat. Védőszentje: Szent Borbála, így búcsúját december 4-én ünneplik. A templom kisméretű épület. Gúlasisakos tornya a bejárati homlokzatból félig kilép. A torony alja egy, a hajó két csehboltszakaszos. Félkörzáródású szentélyének boltozata három cikkelyes. A templom bejárata szegmentíves. Hajójának ablakai félkörívesek. A ma látható támpillérek és a sekrestye újabb keletű hozzátoldások. Állagmegóvása elkészülése után is folyamatosan napirenden szerepelt. Így felújításaival kapcsolatban a Marcali Historia Domusban is számos bejegyzés olvasható.

Beszálló kocsma – Gombóc kocsma

A falu egyetlen szórakozóhelye a korcsma volt. A parasztság itt mulatott, s itt az átutazók is. Az úri világ – a Marcaliban beszállásolt tisztek, mint Frankerburg Adolf írta – a Gaálok udvarházaiban. Az "F" alakban épült korcsmaépület tulajdonosa 1859-ben nemes Béry János volt. Típusa a táblabíróvilág "jó öreg korcsmárosainak", mint amilyen Petőfi Sándor apja, vagy a marcali beszálló vendéglő bérlői voltak: mészárosok és korcsmárosok is egyben, akik hol itt, hol ott bérelték az uradalmi regálékat: a földesúri falvak mészárszékeit és kocsmáit. Lengyeltótiban született. Apja is mészáros volt, s Szőlősgyörökből származott át Lengyeltótiba.

A beszálló vendéglősnek állatokat is kellett tartania, húst mérnie. Ehhez az uraság külön rétet adott nekik. Marcaliban 1802-ben Mészáros rétnek nevezték a boronkai-kéthelyi út sarkán levő, akkor még beépítetlen nagy telket. Béry Jánosnak öt és félholdas legelője volt a boronkai beszálló vendéglővel csaknem szemben a postaút déli oldalán. Korcsmája híres volt. Felesége Kahlenberger marcali pék testvére. Leánya Erzsébet – Sztelek István asztalosmester neje. A korcsma félholdas udvarán az útszéli beszálló vendéglők szokásos hármas épület-komplexuma állt: a korcsma, az istálló és a lábasszín. Hozzá egy holdas veteményes kert és gyümölcsös tartozott. Az ezernyolcszázas évek elejéről származó épület-együttes az 1900-as évek első felében még eredeti egységben megvolt.

Az adatközlők elmondása alapján a Béry családtól Gombócz Ferenc vásárolta meg a területet a kocsmával. (Valószínűleg 1930 és 1936 között)

Ebben az épületben zajlottak a falu nevezetes eseményei, báljai, és ha jöttek Marcali felől az országúton lovas fogatok, azok itt bátran megállhattak, hiszen az út felől volt egy gémeskút, mellette vályú, arra ráhajthattak, megitathatták állataikat. Szabadon használhatta mindenki, függetlenül attól, hogy fogyasztani betért-e a fogadóba. Ha az éjszakát itt töltötték, két szoba fogadta a megállókat.

A kocsma udvarán volt egy nagy jégverem is, egy nagy földverem nádtetővel. Télen, amikor jeges volt a kocsmához közeli disznólegelő területe, akkor ott felvágták a jeget, és szervezetten, lovas fogattal kirendelte a lakosságot a bíró a verem feltöltésére. Néhány idősebb adatközlő számára emlékezetesek azok az alkalmak is, amikor a 40-es években a faluban tanítóskodó Nádor Zoltán színdarabokat tanított a gyerekeknek. A Gombócz kocsma udvarán színpadot állítottak fel, és ott tartották az előadásokat. Ezeket legtöbbször majálisok alkalmával adták elő.

A Gombócz, majd Magyar család után a helybeli Varga (József) házaspár bérelte a kocsmát a szövetkezettől a hatvanas évek végéig. Később több bérlő váltotta egymást a kocsma 1982. évi bezárásáig, de a falu tudatában a mai napig Gombócz kocsmaként él az épület.

A jelenleg új gazdára váró létesítmény udvarán a régi kút és istálló még megtalálható.

Boronka költője: Bencze József

1937. augusztus 5-én született Boronkán, a mai Gárdonyi Géza utca 19. számú házban, amelyet közben elbontottak, s helyére az új tulajdonos új, modern házat épített.

Nyolc holdas paraszti családból származott, egyszerű szülők késői gyermekeként született. A második világháború Benczééket sem kímélte, régi házuk úgy megrongálódott, hogy a maradt téglából csak egy szoba-konyhás házat tudtak építeni. Elég nagy szegénységben éltek.

Az általános iskolát a helyi iskolában, a középiskolát Csurgón végezte el. Budapesten magyar-könyvtár szakos diplomát szerzett. Tanulmányai elvégzéséhez nagyon sok segítséget kapott az akkori állami szervektől. Eközben szülei elhaltak. Boronkáról Marcaliba, majd Budapestre költözött.

Eközben folyamatosan írta verseit, amelyek főként irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg (Első ének, Mozgó Világ, Jelenkor, Élet és irodalom), de több versét közölte a mai Somogyi Hírlap is.

Két önálló verseskötete jelent meg:

1974. Cigányderes
1987. Hátamon csillagbatyuval

Régi képek a faluról	Mai felvételek
1767-ben épült temploma	Mai templomkép
A temetőkápolna	Felújítva: 2010
A boronkai kastély déli homlokzata 1936-ban
A régi kastély-óvoda bejárata Kapuit 1960-ban nyitotta meg
Óvodások a kastély-óvoda udvarán
A volt beszálló kocsma épülete
Zöld Fenyő Étterem
Régi lakóházak	Mai utcakép az új házakkal

Felhasznált irodalom:

Fejezetek Marcali Boronka városrészének történetéből. Szerk.: H. Rádics Márta. Marcali, 2004. Szerzők: Bogdánné Golobics Gyöngyi, Dr. Gál József, H. Rádics Márta, Kiss Kálmán, Marton Tibor, Monostori Szilveszter, Móricz Béla, Mozsárné Kutor Veronika, Nagy Csaba, Sass Rudolf, Varga Árpád, Zajcsukné Páhi Katalin