Bize ma ...

Kis-Bize, Bize. Szülőfalum. Lassan 220 éve kapták kölcsön a sváb, magyar, délszláv családok, hogy Ó-Bize pusztulása után egy újabb helyen életre keltsék, felvirágoztassák, részei legyenek, s mint kölcsönkapottat, vigyázzanak rá. Több nemzedék első lélegzetvételét és utolsó sóhaját is befogadta e táj, melynek földjeit, erdeit gondozták, szerették és őrizték gyermekeiknek. Páratlan szépségűvé varázsolták, s irigylésre méltóvá tették a környék falvai előtt.

Temperamentumos, szorgalmas létük példát adott utódaiknak, akik a tudás magasabb lépcsőfokaira lépve kénytelenek voltak búcsút venni a falutól, ami elindította az őslakosság nagyszámú kihalását. A falu kétnyelvű családjai a háború előttre egynyelvűvé váltak, a gazdag népszokások gyakorlását a háborúba menő fiatalok elvitték magukkal, a termelőszövetkezet megalakulása a föld értékének őrzését más értelemmel töltötte meg. De a kölcsönkapott föld lassan-lassan új termést hoz, mintha a csillagok felé indultak küldenék az újabb erőt a talpra álláshoz.

Restaurált temploma, felújított kultúrháza, új ravatalozója, temetőkapuja, buszvárói, gondozott parkjai, épülő, szépülő házai, színvonalas, gazdag programokkal teli falunapjai új színt visznek a település életébe. Bízom jövőjében.

H. Rádics Márta