Bize története ...

Katonai felmérés 1806-1869	Katonai felmérés: 1869-1887
(Königreich Ungarn. ARCANUM adatbázis Kft. Bp., 2006-2007.)

Bize területe nem a jelenlegi település helyén állott. A vasúti megállóhelytől kissé északnyugatra terül el a Puszta Szent Egyházi dűlő, területén a régi templom romjai még a XX. században fellelhetőek voltak. Itt volt Ó-Bize, a régi Bize területe. Ennek a területnek a földrajzi viszonyai az állattartás számára ideális terepként szolgáltak. Lakói királyi, egyházi, végül földesúri szolgálatban álló pásztorok, kanászok, ahol az állattartás téli szálláshelye bővült a birtokló földesúr megbízottainak falujává.

Csak belső-telkes falu, külső telkei a Marczalyaké. A Marczalyak azonban elmulasztották, hogy érdemeket szerezzenek az uradalomból kinőtt település elnyeréséhez. Ezért első birtokosa Byzei János lett, aki az Anjouk idején kaphatta adományul egyelőre ismeretlen érdemeiért. Nyilvánvaló, hogy az érdemek arányban álltak a település nagyságával, jelentőségével. A család azonban Kelevíz felé terjeszkedvén pert vesztett (1374-76), a birtok a Berjeghyeké lett. A Marcaly család azonban segítségükre sietett, s az utódokat, Byzei Tamás fiát, Pétert testvérüknek nyilvánították, birtokait megnövelték (Moiosd, Petend) élete tartalmára, amely azonban haláluk után visszaszáll a Marczaly családra, ráadásul Byzével. 1397-ben így lett a Marczaly család birtoka. A XV. század közepére az említett települések közül azonban csak Byze maradt templomos helyként. Egyháza és a település autonómiája fennmaradt a Marczalyakhoz való csatolás után is.

A középkori Bize falu a XVI-XVII. század fordulóján pusztult el. Földesurai a Marczalyak, Báthoryak, Nádasdyak, majd a XVII. század második felétől a Széchényiek voltak. Vidékének török alóli felszabadulása után évtizedekig nem szerepelt az összeírásokban. Azonban egy 1725. évi leírásban már részletesen említést tesznek róla, s ettől kezdve folyamatosan hallani róla, mint Ó-Bizéről.

Elérkezett az az időszak, amikor Mária Terézia után II. József császár is követelte a nagybirtoktól, hogy német bevándorló csoportok telepedjenek puszta falvainkba, hogy a népesség szaporodjék, és a svábok a magyarokat földművelésre oktassák. Így kerültek két hullámban, 1789-ben és 1794-ben a faluba német telepesek gr. Széchényi Ferenc révén Puszta Szemesről, másodlagos telepítésként. A pusztaszemesi lakók elkeseredve tiltakoztak áttelepítésük ellen. Az uradalom végül is csak az önként jelentkezőket telepítette át Bizére. Kis-Bize pusztája olyan szerződések mellett telt meg lakósokkal, akik földet kaptak robot nélkül (azt pénzzel megválthatták). A lakók sorsa fantasztikus kivétel volt a környék többi településéhez képest. A földesúr szinte csak jelképesen volt jelen mint birtokos. 1848-ban egy belső telke volt, a templom védura.

A mai Bize tehát ilyen állapottal indult újratelepítése után. Aztán évről évre gyarapodott. 1815-ben már volt iskolája német tanítóval, a XVIII. század utolsó éveiben Szent Vendelre szentelt kápolnát építettek, helyére a ma álló gyönyörű templomot emelték 1858-ban. Gazdagon termő földjei, erdői, szőlőhegye, szép legelői, s vele a gazdag állatállomány a dolgos, szorgos bizeiek igazán takaros kis települését dicsérték hosszú ideig Marcali szomszédságában. Az I. világháború hősi halottai, a II. világháború pusztításai maradandó sebeket hagytak a lelkekben. A kitelepítés azonban elkerülte a falut. S ami erény, büszkeség volt régen, az hozta a vesztét, pusztulását, s az őslakosság lassú kihalását. A szépen fejlődő gazdaságok elvesztése az 1960-ban megalakult termelőszövetkezettel megindította az elvándorlást, s a jól gazdálkodó ősök utódai iskolázottságuk révén nem találták meg számításaikat a faluban. Ez vezetett elöregedéséhez, az őslakosság lassú kihalásához, a falu fejlődésének megtorpanásához. Az infrastruktúra kiépülése, a település földrajzi fekvése, az utóbbi években meginduló önszerveződő csoportok programjai talán újra vonzóvá teszik a nyugalomra vágyó emberek számára.

Légifelvétel a falu központjáról 1997. (Kovács Foto)

Régi képek a faluról	Mai felvételek
1970	2011
A háború előtt	A templom déli oldalának házai
Háború előtt	A templommal szembeni házak
A legnevezetesebb ünnepek a falu életében
Harangszentelés 1924-ben
Harangszentelés 1951-ben	A harangot köszöntő magyar ruhás bizei lányok
Ős-bizeiek első találkozója 1999.
A volt iskola udvarán (Iskolája 1973-ban megszűnt)
Püspöki mise, világháborús emléktáblák avatása, ős-bizeiek második találkozója, emlékfa ültetés 2005. október 30.
150 éves a falu temploma – ünnepi szentmise, temetőkapu szentelés 2008.
A falu legfontosabb létesítményei régen és ma
Speizer Vendel boltja és kocsmája a XX. század elején
A régi faluháza épülete Később tanács és fiókposta (1953-tól) Ma már csak a falu boltja
Az ÁFÉSZ Vegyes boltja a Speizer bolt helyén
A Kultúrház régen. Épült 1956-ban	A 2010-ben felújított épület
A Késmárki tanya
Széchényi–Rádics–Fándli malom Bize külterületén (Lebontva 1970-ben)	Az olajütő műhely Lebontva 1978-ban Helye ma üresen áll
Felhasznált irodalom: 1. Móricz Béla: Marcali. Kézirat 1970. 2. H. Rádics Márta-Gál József: Fejezetek Marcali Bize városrészének történetéből és néprajzából. Marcali, 1998. Domonkos Nyomda 3. Fejezetek Marcali Bize városrészének történetéből II. Szerk.: H. Rádics Márta. Marcali, 2008. Domonkos Nyomda 3. felhasznált irodalomhoz kiegészítés Szerzők: H. Rádics Márta, Kiss Kálmán, Nagy Csaba