Bernáth Béla (1864-1924), ügyvéd, újságszerkesztő

Marcali híres szülöttének Bernáth Aurél (1894-1982) festőművésznek az édesapja a somogyi kisváros közéletének a nevezetes alakja volt. Ebben a dolgozatban megszeretnénk idézni a 19-20. század fordulójának helyi szintű eseményeit, amelyeket Bernáth Béla elsősorban, mint újságszerkesztő és gyakorló ügyvéd, említésre és vitára méltónak gondolt. Mivel az ügyvéd közéleti tevékenységének kevés eredeti dokumentuma maradt fenn, ezért a város újságaiból és fiának az önéletírásából, visszaemlékezéseiből próbáljuk meg bemutatni a tevékenységét. Külön kitérünk majd a Mária-telepen elindult balatoni fürdőkultúrában viselt szerepére is.

Dr. Bernáth Béla (1864-1924) Budapesten született egy elszegényedett kisnemesi családba, az apja Bernáth Mihály már szabó volt Mohácson, míg az anyja Németh Anna gombai származású szolgáló. (A rokonság jórészt Tab környékén élt, a felmenők között pedig található volt a korábbi évtizedekben Somogy megyei alispán és mohácsi bíró is.) Bernáth Béla már ügyvéd lett, először 1891-ben Nagybajomban, majd 1892-től Marcaliban nyitott irodát ahová, Gombára a szülei is átköltöztek. Bernáth Aurél önéletírásában elvétve találunk évszámokat, ezért csak hellyel-közzel tudunk pontosítani.) Az egyetemet minden bizonnyal 1882-87 között végezte, majd gyakornoki időszak után kezdett önálló praxist folytatni, ahol végig egy Csák nevű ember volt az irodistája. A kisvárosban egy hatszobás házba költöztek az akkori Liget utcába, amely később kapta a Kossuth nevet. Bernáth Aurél édesanyja Roboz Atala volt, aki 1869-ben született, és akinek az apja az író és a nevezetes Somogy hírlap szerkesztője, Roboz István (1826-1916) volt. „Lányaival, mikor férjhez mentek, úgy megszakította a kapcsolatot, mint – kis túlzással szólva – a kutya a kölykeivel. Kifelé, a közélet felé pedig érdeklődő és aranyszájú volt.” – Írta nagyapjáról a későbbi festőművész.

            A kisvárosi életébe hamar bekerült az ügyvéd, közvetlen, barátkozós stílusa és sikeres praxisa miatt is. A gyerekeinek pedig – akikből hét volt, s ebből csak négy élte meg a felnőtt kort – ez az időszak egy gondtalan és szép gyerekkort jelentett. A tisztes polgári élethez hozzátartozott a nagy háztartás, a Balaton-parti fürdőzés, a városi ünnepségek, táncmulatságok és más közéleti tevékenység is. A marcali intelligenciában Bernáth Bélának olyan barátai voltak, mint Gönczy József királyi albíró, Dr. Névy Zoltán ügyész, Friedl doktor és a keszthelyi Sági János is. (Általában velük tartott összejöveteleket a mária-telepi Béla-várban.) „Kis gyerekkoromban úgy hallgattam a vitáikat apám és jogász barátai közt, ahogy más gyerek a meséket.” A szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező munkája miatt a tanárokkal, a szolgabírákkal, a gazdatisztekkel, a vagyonos izraelita kereskedőkkel, a környék földbirtokosaival, de a vasúti állomásfőnökökkel és parasztemberekkel is barátságban volt. 

            Kevés adatunk ellenére tudjuk, hogy a marcali képviselőtestület tagja volt a századforduló idején, de a Korona szállóban működő kaszinóba is eljárt, ahol választmányi tag volt. Szintén választmányi tagja volt az 1908-ban létrehozott Marcali Polgári Iskolai Egyesületnek és valószínűleg az 1911-ben alapított Országos Ügyvéd Szövetség Marcali Helyi Csoportjának is. 1901-ben a vasúti vendéglő nagytermében tartott ipartestületi „szabadság lakomán” Bernáth szerkesztő köszöntötte Marcali 48-as honvéd veteránját, Gvardián Mihályt. 1906. novemberében pedig a Rákóczi újratemetésével kapcsolatos ünnepségek során szintén ő mondott beszédet.

Bernáth Béla írásai a Marczali újságban

Az ügyvédi munkája mellett Bernáth Béla 1901. január 16-án vette át a Marczali című újság szerkesztési feladatait, a főmunkatárs pedig Gyenesi Gyula lett. A szerkesztőség helyét is áttették a Kossuth utca 25-ös számú családi házba. Az újság fejlécén a következő alcím szerepelt: „Társadalmi, irodalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. A „Marczali általános takarékpénztár részvény-társaság” hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap.”  

Megőrizte a korábbi közlönyök formáját, amikor árverési, takarékpénztári hirdetéseket közölt. De a vezércikkek, irodalmi tárcák és a gazdasági-társadalmi témák vitára bocsátása miatt széles merítéssel dolgozott a szerkesztőség. Amíg a főszerkesztő a társadalmi, kisvárosi gazdasági kérdésekkel foglalkozott a vezér cikkeiben, addig Gyenesi Gyula tanító az irodalmi tárcáért felelt. (Az újságból megtudhatjuk, hogy a tanító úr a bálokban kitűnően verset szavaló és modern meséket előadó ember is volt egyben.)

            Június 2-tól a főmunkatársi teendőket Fekete László vette át, aki korábban már közgazdasági cikkeket írt.    

            Az 1901-es esztendőben közel ötven lapszám jelent meg változatos, az évszakoknak megfelelő témákkal és hírekkel. Többek között olvashatunk bálokról, a katolikus legény egyletről, a kaszinóról, a népszámlálásról, az izraelita hitközségről, az adakozó nagybirtokosokról, bűnügyekről, halálesetekről és még számos egyébről. Nagyobb, több lapszámon keresztül tartó téma volt a takarékpénztár helyzete, az 1893-ban megnyitott vasúttal kapcsolatos panaszok közlése, a városi közgyűlés beszámolói. A körorvos és a országgyűlési képviselő választásról, a rohamosan népszerűvé vált balatoni fürdőzésről és a fürdő egyesület szervezéséről különösen nagy terjedelemben értekeztek. A főszerkesztőt kiemelkedően érdekelték a városfejlesztés ügye, az alkoholizmus problémája, a szegények és munkások helyzete, de írt március 15-i megemlékezést is. (Több lapszámon keresztül vitatkozott hölgyekkel, a női divatfelfogások kérdésében is!) Gyenesi Gyula az irodalmi tárcái mellett elsősorban a népnevelésről és az iskolakérdésről értekezett.

Bernáth Béla írói munkáját az alaposság, a tények pontos összegyűjtése és a kíméletlen vitatkozói stílus jellemezte, igazi 48-as Kossuth-párti értelmiségi volt. Kitartása az egyes témák iránt a jó szerkesztők közé emelte, mert nem csak a járási bíróságokon, de a magasabb körökben is képes volt a kényes dolgokról nyíltan beszélni. (Például a körorvosválasztás zavaros körülményeinek a leközöléséért még párbajra való felszólítással is megfenyegették!) A kisvárosi események, a környék híreinek a begyűjtése mellett országos témákat is bemutatott az újságjában.

Dr. Bernáth Béla aktív közéleti munkálkodáshoz – amelyben csak rövid ideig tartott az újság szerkesztés – az első világháború kitöréséig sikeres kisvárosi ügyvédi pálya is párosult. A mindig az újdonságok keresésében (az első gázvilágítású ház Marcaliban, különleges villa építése) jeleskedő Bernáth Béla és családja számára viszont az 1913-as év gyökeres fordulatot hozott. A fia önéletrajzából megtudhatjuk, hogy a heves vérmérsékletű, önfejű ügyvéd egyik napról a másikra elköltözött a Kossuth utcai házból Keszthelyre, ahol új életet kezdett, s amely később új házassággal is párosult. (A házat eladták, ifjabb Sztelek Ferenc vette meg akitől majd dr. Schustek Jenő kórházigazgató és aki 1935-ben új, a ma is álló villát épített a helyén. Ma a Bernáth Galéria épülete.) A négy gyermekes Roboz Atala számára ínséges idők jöttek, mert egyrészt az anyagi nehézségeik miatt el kellett költözniük Marcaliból Kiskorpádra, ahol a testvére befogadta őket, másrészt Edit lánya hirtelen meghalt, majd Géza fia 1916-ben elesett a keleti fronton. Bernáth Béla kitartó makacsságának eredmény az volt, hogy órás iskolába, sőt Szegeden még vasgyári inasnak is beíratta a legidősebb fiát Aurélt, de ezek a törekvései sorra kudarcot vallottak. Apa és fia egyre távolabb került egymástól, mert Aurél a testvéreivel, anyjával és nagynénjével Kaposvárra tovább költözött. Ott kereskedelmi iskolába kezdett járni, 1913-15 között ügyvédsegéd volt, majd pedig bevonult katonának. Apja pedig Keszthelyen és a Béla-várban élt. Amint írta „Bár nem szakadt meg vele a kapcsolatom, csak a sorsom alakításában nem volt már többé beleszólása.”

            Bernáth Béla személyisége ellentmondásos volt, egyrészt aktív közéleti jelenlét, elhívatott liberális 48-as elvek, fogékonyság a modernizáció vívmányai iránti vágy jellemezte. Másrészt a heves természete és a hirtelen elszakadása a családjától azt eredményezte, hogy szétfoszlott a marcali „intelligenciában” betöltött szerepe, egzisztenciális gondokkal küzködött.

            Az ügyvéd 1924-ben, 60 éves korában halt meg. Szerepe a századfordulós Marcali közéletének alakításában és a Mária-telepen létrejött fürdőkultúrában fontos és elvitathatatlan ma is.

A teljes tanulmány megjelent a Marcali Múzeum. A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum Évkönyve 2010-es számában.